Az Neszmélyi borvidék története, illetve annak szőlőtermesztése közel kétezer éves múltra tekint vissza. A római birodalomhoz tartozó Dél-Pannónia tartományból fokozatosan történt a terjeszkedés északra, s ezzel együtt hódított a szőlőkultúra is. A honfoglalást és az ország alapítást követően e térség szőlőtermesztése ismét fellendült, kis túlzással ekkor élte a fénykorát, hiszen az Árpád-korban ide összpontosult az ország irányítása, Esztergom volt a főváros, s a királyi lakomák elmaradhatatlan kelléke volt a szőlő és a bor minden fajtája. A XIV. században már a kedvelt italok között említik az innen származó borokat. A törökök kiverése utáni idők a szőlőtermesztés felvirágozásáról tanúskodnak, később a szabadságharcos időkben kialakult helyzet ismét csak a fejlődést segítette elő. A kuruc szabadságharcok alatt a katonáknak nagy mennyiségű bort szállítottak, s ezzel egyértelműen serkentették a szőlőtermelést. A termesztett fajták a Rajnai rizling, Királyleányka, Olaszrizling, Zöld Veltelini, Rizlingszilváni, Muscat Ottonel, Chardonnay, Leányka.
