A Móri borvidék, a "férfias borok hazája", "az ezerjó hazája" a Vértes-hegység déli, délnyugati lejtőin a Móri-árok peremvidékén terül el. A kisebb borvidékek közé sorolható, hiszen Móron kívül mindössze 5 település (Csákberény, Csókakő, Pusztavám, Söréd, Zámoly) alkotja. Ezen a vidéken már a kelták és a rómaiak is termesztettek szőlőt, a településről az első írásos emlék I. Béla idejéből maradt ránk. A török hódoltság alatt elpusztult szőlőkultúra a XVII. század végén érkező német telepeseknek és a velük érkezett kapucinus barátoknak köszönhetően éledt újra: új módszereket honosítottak meg a szőlőművelésben, és nekik köszönhető a híres móri ezerjó betelepítése is.
Az 1960-as évektől kezdve az addig uralkodó ezerjó mellé más fajtákat is kezdtek telepíteni. A borvidék jellegzetes borai az ezerjón kívül az Irsai Olivér, Királyleányka, Leányka, Rajnai rizling, Rizlingszilváni, Zöldveltelini.
