3 napos túra a Keleti-Bakonyban
1. nap: Várpalota – Vár-völgy – Bátorkő /Pusztapalota/ - Tés-Várpalota országút, buszmegálló – Királyszállás – Hétház-puszta – Kisgyón
22 km Jelzés: P, P+, P+K+, K, KP+, K■
Túránkat a Várpalota központjában lévő Újlaki-vártól kezdjük. A várat az Újlakiak építették az 1300-as évek végén, majd fokozatosan megerősítették. A vár körül mezőváros fejlődött ki. Igazán nevezetessé Thury György kapitánysága idején /1558-1566/ vált, aki nyolc éven át védte a várat a meg-megújuló török rohamokkal szemben és portyázásaival állandóan zaklatta a törököket. 1650 után a vár és a várbirtok a Zichy családé lett. A részben újjáépített várban a Helytörténeti Múzeum és a Magyar Vegyészeti Múzeum kapott otthont.
Palota várától a P jelzésen hagyjuk el a várost. A város szélén lévő régi temetők, majd a völgyet közrefogó – itt még kopár majd bokros domboldalak között megyünk egyenesen tovább. Erdőhöz közeledve leszűkül a völgy, és nagy dolomitsziklák alkotta kapun át belépünk a Vár-völgybe. Enyhén emelkedő, de kényelmes úton haladhatunk a völgytalpon a fejünk fölött összeboruló fák lombja alatt a meredek völgyoldalak és sziklaszirtek között. A jobboldali sziklafalban egy barlang is feltűnik, amelyet közelebbről is megnézhetünk. A Vár-völgy sziklaszirtjeiben eddig 19 kisebb barlang vált ismertté. A völgytalp közepén szájadzó fülkék alkalom adtán akár esőbeállónak is megfelelnek. Kb. 300 m-t teszünk meg, és P+ jelzés ágazik el balra a sziklák között felfelé kanyarodó szép ösvényen, amely utunkkal párhuzamosan halad a Vár-völgy peremén. Mi a völgyben haladunk tovább a P jelzésen, és kb. 1,5 km megtétele után egy háromszög alakú völgykatlanba érkezünk. Itt egy időszakos tavat, kálistát (állandó vagy időszakos kis tavacska) láthatunk a gyönyörű erdőben, amelynek partja mindjárt egy kis pihenőre is csábít.
Gyönyörű bükkösben, egyre tekintélyesebb sziklák között haladunk a vadregényes völgyben. Hamarosan egy hatalmas sziklafalat láthatunk jobboldalon, melynek aljában a Gazsi-lik nevű kis barlangot is felfedezhetjük. Itt ágazik el jobbra ÉNy-i irányba a Bükkfa-kúti-árok. A Vár-völgyben továbbvezető P jelzéshez fonódik a völgy kezdetén már említett, fenn a völgyperemen vezető és most szemből érkező P+ jelzés. Irányunkat tartva menjünk tovább a Vár-völgyben a PP+ jelzésen a mintegy 300 m-re lévő Bátorkő vár romjáig. A völgyfenékről meredeken kapaszkodik fel a P+ jelzésű ösvényünk a várromhoz, de feltétlenül vállalkozzunk a meredek hegyoldal leküzdésére, és tekintsük meg közelről a lenyűgözően szép környezetben lévő várromot.
A XIII. sz.-ban építették a Vár-völgy hajlatában, a völgyfenékből kimagasló kőszirtre Bátorkő várát. A XIII-XIV. sz.-ban egy váruradalom központja volt, és egyben a hegységen átmenő utak őrzésére, vámszedésre is szolgált. 1326-ban a Csákok adták át Károly Róbertnek, később a Kont családnak adományozták. A XV. sz. elején a központ a 6 km-re levő Palotára tevődött át, Bátorkő elvesztette jelentőségét. A XVII. sz.-tól Pusztapalotának kezdték nevezni a romos várat. A vár egy háromemeletes lakótoronyból és egy szűk lépcsőfolyosón megközelíthető, mélyebb szintű bástyából állt. A torony nyugati, első emeleti szintjén kis sziklaplató van. Délnyugati oldalán ívelt egykor a bejárat csapóhídja. Az idők során a várnak ez a része ledőlt. Bátor-kő a hagyomány szerint Mátyás király vadászkastélya volt. A romjaiban is látványos vár háromemeletes lakótornyának északi fala dacol még jelenleg is a pusztulással.
Bátorkő romjaitól a fonódó PP+ jelzésen térjünk vissza a Gazsi-likhoz, és azt elhagyva mindjárt forduljunk balra a P+ jelzésű Bükkfa-kúti-árokba, ahol sziklaszirtek között lankásan, majd egyre meredekebben emelkedünk. Ösvényünk jobbra elfordul a Vár-berek röge felé, és elegyes tölgyerdőkön át érünk fel a fenyővel beültetett Vár-berek tetejére. Innen továbbra is követve a P+ jelzést, lankás erdei úton, a Csörget-völgy felől jobbról becsatlakozó K+ jelzéssel fonódó ösvényen érjük el a Várpalota – Szápár közti műutat a királyszállási buszmegálló mellett. Keresztezve a műutat tovább is a fonódó K+ P+ jelzésen, aszfaltozott erdei úton haladunk Királyszállás felé. A P+ jelzés jobbra betér a Burok-völgybe, mi a K+ jelzésű keskeny, hangulatos erdészeti aszfaltúton folytatjuk utunkat megkerülve a magántulajdonban lévő Királyszállást, majd Hétházpusztán áthaladva a Hamuházhoz vezető köves úton megyünk tovább. (Lehetőségünk van a KD jelzésen jobbra letérve a Károly-lak – Hosszú-Kigyós völgy útvonalat választani Kisgyónba – lásd az 1. sz. túraleírást.) Egy darabig szántóföld kíséri az utunkat, de hamarosan mindkét oldalon erdő vesz körül bennünket. Az erdő szélén a P+ jelzést keresztezzük (lásd a Keleti-Bakony 1 napos túraleírást), majd kb. 500 m múlva a K jelzésen jobbra letérünk a köves útról. Enyhén lejtő utunk szép szálerdőben vezet, majd átvágunk a Borjú-kúti réten, és bekanyarodunk a Tűzköves-árok felső szakaszába. Igen szép árnyas bükkös-gyertyános erdőben ereszkedünk az egyre mélyülő völgy peremén, közben többször is érdemes megállnunk gyönyörködni a hosszan belátható kanyargós völgyben. Kb. 1,5 km kényelmes ereszkedés után kiérkezünk a Hamuház – Kisgyón erdészeti út hajtűkanyarjába, melyből jobbra letérünk a KP+ jelzésen az 1. sz. túraleírásban már ismertetett Védett geológiai feltárás – Erdei szentély – Bányász emlékmű útszakaszra, amelyen hamarosan elérjük szálláshelyünket, a Kisgyón Természetbarát Telepet. (Megj.: Kisgyóni szálláslehetőségekről bővebben a www.fejer-tura honlapon tájékozódhatunk a túra szervezésekor.)
2. nap: Kisgyón Természetbarát Telep – Tűzköves-árok – Károly-lak – Bükkös-árok – Burok-völgy – Bakonykúti
20 km Jelzés: K, P+ KD, P, K+, K
Figyelem: mai utunk mintegy 8 km hosszan a nehezen járható Burok-völgyben vezet - a kidőlt fák, a mozgást nehezítő sziklák és helyenként sűrű aljnövényzet miatt fárasztó, nehéz túrával kell számolnunk, ezt vegyük figyelembe a menetidő számításánál is!
Túránk kezdeti szakasza azonos a tegnapi befejező szakasszal ill. a Keleti-Bakony 1 napos túraleírásban ismertetett túraút első részével. A K jelzésen induljunk el a DNy-i irányú erdészeti úton, és a Bányász emlékmű – Tűzköves-árok – Erdei Szentélyig, majd tovább haladva a KD jelzést követve felfelé a Bükk-hegy oldalában a kanyargós Hosszú-Kígyós völgyhöz közelítve a Károly-lak vadászházig. A Károly-laktól utunkat továbbra is a KD jelzésen folytatjuk, mely hamarosan – D-i irányát megtartva fonódik a jobbról a Hamuház felől érkező P jelzésű úttal. Keresztezzük a Mellár köves útját, szép tölgy majd bükkös szálerdőben ereszkedünk. A KD jelzés jobbra, Hétházpuszta felé elválik utunktól, mi a P jelzésű Bükkös-árokban egyre nehezebben járható úton ereszkedünk tovább a Burok-völgybe.
Ritka természeti jelenség a Királyszállástól induló, a Mellár és a Nagy-mező fennsíkja közé mélyedő, mintegy 12 km hosszú Burok-völgy. Szurdokát nem patakvíz alakította ki, hanem az alulról ért nyomás hatására jött létre. A megemelkedő és megfeszülő vastag dolomitréteg a feszítő erő hatására hosszan eltörött és szétnyílt. E mély hasadék az idők folyamán törmelékanyaggal részben feltöltődött. Csak rövid és időszakos vízfolyások alakulnak ki benne, hisz az egész völgy úgy működik, mint egy hosszú víznyelő. A csapadékvíz felszínre csak az alaphegység lábainál - Inotánál - mint igen bővizű karsztforrás tör elő. A meredek, 50-90 m mély völgyoldalak gyakran függőleges sziklafalba váltanak, melyekben összesen 42 kisebb barlang vált ismertté. A völgyben sűrű, őserdőszerű növényzet található. E növények között számos ritka és egyedülálló faj is elfordul. Jégkorszakbeli maradványnövényeinek fennmaradása mikroklímájának köszönhető – pl. a havasi hagyma dús tenyészete; ritkább növényei a harangláb, a szagos párlófű, a hosszú levelű buvákfű, az ősz bogáncs és több berkenye változat. Nevét a Barokhegy mellett rég elpusztult községről vette, amelyet Borok, 1396-ban pedig már Barok alakban említenek. (Így tehát a svábos ferdítésű Wurukból lett a helytelen Burok név.) A Burok-völgyet 1995-ben geológiai és növénytani értékei miatt természetvédelmi területté minősítették.
A Burok-völgy merőlegesen keresztezi a Bükkös-árokban érkező utunkat – jobbra a P+ jelzés Királyszálláshoz vezet, mi balra változatlanul a P jelzésen folytatjuk a túrát. Innen a völgy közepéig meglehetősen nehezen járható az ösvényünk, mert kidőlt fák sokaságán kell átküzdeni magunkat. A völgy mindkét oldalában sziklatornyok, barlangokat rejtő sziklafalak ejtenek bennünket ámulatba. Lassacskán könnyebb is lesz a járás, egyre kevesebb kidőlt fán kell átmászni vagy alatta átbújni, csupán a sok csalán okozhat némi kellemetlenséget, de a vadregényes sziklaformák, az érintetlen ősvadon látványa mindezekért kárpótol. A völgy délre való kanyarulata után a völgytalpon ház nagyságú sziklagörgeteg hívja magára a figyelmet, innen kissé szelídebb és kényelmesebb már az utunk. Kb. 2 km megtétele után a P jelzésen felkapaszkodhatunk a Burok-partra, de mi maradjunk továbbra is a völgytalpon, és a K+ jelzést kövessük egészen a Burok-völgy alsó végéig, ahol a burkolt hadiúton balra fordulunk az 1 km-re lévő Bakonykúti felé. Bakonykúti Fejér megye legkisebb települése, lakóinak száma alig haladja meg a százat. A falu lakói láthatóan féltő gonddal ápolják településüket, és vigyáznak a megkapóan szép, modern épületekkel még el nem rontott faluképre. (Szállást a Kuti Lovastanya nyújt a faluban, autóbusz közlekedés Székesfehérvárra van.)
3. nap: Kisgyón Természetbarát Telep – Tűzköves-árok – Károly-lak – Bükkös-árok – Burok-völgy – Bakonykúti
20 km Jelzés: K, KP, K, KP, KP+, K
Bakonykúti központjából Guttamási irányába indulunk el a K jelzésen, kb. 50 m-t haladunk csak a főúton, és jobbra letérünk a falu szélső utcájába, ahol egy kis sziklacsobogót, majd focipályát és pihenőhelyet érintve emelkedő talajúton el is hagyjuk a falut. Füves teraszra érünk, ahonnan minden irányba szép kilátást élvezünk – visszanézve Bakonykútit látjuk fentről, É-ra Isztimér, de már a Vértes is feltűnik, D-re a Baglyas hatalmas hullámos vonulata magasodik. Balról mellőzzük Bakonykútipusztát, és jobbra induló mélyúton kapaszkodunk egy fenyvesben. Felhagyott kőfejtő megkerülésével egy ligetes tetőre érünk, ahonnan szép kilátást élvezhetünk utunk hátrahagyott szakaszára. Innen visszakanyarodunk a kőfejtő mögé, majd leereszkedünk egy oldalvölgybe. Mező szélére érünk, és enyhén emelkedő füves területen, végig szép kilátást nyújtó talajúton megyünk tovább. Hamarosan jobbra letérünk a Guttamási irányába tartó talajútról, és ligetes majd kopárabb területen kapaszkodunk fel a Bogrács-hegyre. Innen még tágasabb kilátást élvezhetünk minden irányba, az Iszka-hegy, a Velencei-hegység és a Vértes is látható, a tető szélét megközelítve pedig utunk folytatását, a Fehérvárcsurgói-víztárolót is megpillanthatjuk. Fiatal tölgyesben érjük el a katonai gyakorlótér aszfaltútját, itt élesen balra fordulva érünk le a Guttamási-Iszkaszentgyörgy főútvonalra. Jobbra fordulunk, és a műúton teszünk meg kb. 100 m-t, majd balra fordulunk egy köves útra. Felhagyott bauxitfejtéseket mellőzünk a kezdetben fenyves, majd cseres-tölgyes erdőben, közben csatlakozik hozzánk az Iszkaszentgyörgy felől érkező P jelzés is. A Vontató-hegy oldalában hangulatos szekérúton ereszkedünk, és kijutunk a Vaskapu-hegy aljába, a Fehérvárcsurgói-víztároló D-i oldalához simuló aszfaltútra. A P jelzés balra elválik tőlünk Guttamási irányába, mi a K jelzésen folytatjuk utunkat. Jobbra láthatjuk a Ferencvárosi Önkormányzat csodálatos környezetben lévő üdülőjét (volt Bányászüdülő), és hamarosan kiérünk a víztároló völgyelzáró gátjára. Érdemes itt egy kicsit elidőzni, mert láthatjuk az egész víztükröt, szemben a Gaja-szurdok bejáratával. A Kopasz-hegy sziklaoldalába vájt ösvényen megyünk tovább a tó mellett, majd elkanyarodunk jobbra a víztároló D-i nyúlványát megkerülő üzemi út felé. Közben tarthatunk egy rövid pihenőt a Becsali-büfében. Az üzemi útról K■ jelzésű út vezet be Fehérvárcsurgóra, de mi továbbra is a K jelzést követjük, amely a víztároló töltésén, majd egy köves úton halad É-i irányba. Közben folyamatosan szép kilátásban van részünk. Jobbról üdülőházakat mellőzünk, az elárasztott régi műút csonkján esetleg a vízpartra is lemehetünk egy pihenőt tartani. Keresztezzük a Guttamási – Fehérvárcsurgó műutat, és vikendházak, pincék, szőlők között emelkedünk az Öreg-hegyre. Erdő szélén, kerítés mellett ereszkedünk, kiérkezünk egy a víztárolóra nagyon szép kilátást nyújtó ligetes tetőre, majd fenyvesben meredeken ereszkedve elérjük a nemrég keresztezett műutat. Ezen jobbra fordulunk, és pár méter után máris jobbra betérünk a Gaja-völgyi Tájcentrumba. Tágas, kövezett parkolón megyünk át, és egy ajtón át lépünk be az egyébként zárt, de szabadon látogatható területre. A Tájcentrum kialakítását mintegy 3 éve kezdte meg a VADEX Mezőföldi Erdő és Vadgazdaság ZRt, ez a munka még évekig folytatódik. A Gaja-szurdokban végighaladó utunk során ennek jeleit már nagy számban láthatjuk. Térképes tájékoztató táblák, a látnivalókat ismertető fényképes tablók segítik az eligazodást, pihenőhelyek, tűzrakó helyek csábítanak a maradásra. Hamarosan hangulatos kis tóhoz érünk, melynek partján nagy területű, berendezett pihenő- és sátorozó helyet alakítottak ki, megépítettek egy szolgálati- és információs épületet, amelyben hamarosan büfé is működik, a közelében Erdei szentély hívogat a csendes elmélkedésre.
A Gaja mellett folytatódik K jelzésű utunk, fahídon kelünk át a másik partra, ahol utunk sziklás oldalban balra fordul, és KP fonódó jelzéssel vezet bennünket végig a Gaja-szurdokban. Turistautak csomópontjába érkezünk hamarosan, jobbra K+ jelzésen az Alba Regia forráshoz, PD jelzésen a Halomsírokhoz, balra a patakon átdőlt Ádám-Éva fán átegyensúlyozva a KD jelzésen a Vaskereszthez tehetünk kitérőt. Figyelembe véve a megtett és még előttünk álló utat ezeket a látnivalókat célszerűbb egy újabb kiránduláson megnézni, a Gaja-szurdok egyébként újra és újra visszaszólít bennünket, minden évszakban méltó hely egy kiadós vagy könnyebb túrára. KP fonódó jelzésű úton folytatjuk túránkat a csörgedező patak mellett – szigetek, öreg fák, sziklafalak, barlangok, a gyönyörű erdő látványa ad erőt a túra befejező szakaszához. A Varjúvár oktatási központnál kiérünk a szurdokból, élesen jobbra kanyarodunk, és meredek sziklás oldalon kapaszkodunk fel a Gaja-szurdok peremére. Közben többször is szép kilátást élvezhetünk a Magas-Bakony irányába, és fentről végignézhetünk a szurdokon, amelynek a végén a Fehérvárcsurgói-víztároló is megcsillan. A tetőn a P jelzés balra elválik tőlünk, mi jobbra létrán mászunk át a kerítésen, és a KP+, majd a K jelzésen a sípálya érintésével – amelyről gyönyörű kilátás van a Vértesre és az alattunk elterülő falura – érkezünk be Bodajkra. Bodajkon több szálláslehetőség is van, autóbusszal vagy vonattal pedig hazautazhatunk.