Séta Pápán második rész
Második séta
Református ótemplom
Bencés templom
Kékfestő Múzeum
Református templom
Református Kollégium
Dunántúli Református Egyházkerület Tudományos Gyűjteményei és Könyvtára
Gránátalma Múzeumpatika
1783-ban, II. József türelmi rendelete lehetővé tette, hogy a reformátusok visszatérjenek Pápára. Ebben az évben kezdtek hozzá a Fő utcai templom építéséhez, melyet a rendelet alapján csak zárt udvarban, torony és harangok nélkül lehetett felépíteni. 1784-re el is készült a téglalap alaprajzú, későbarokk-copf stílusú templom. A 18. századi rokokó díszítésű ajtón belépve az egyterű templombelsőbe jutunk, melyet három oldalról karzat szegélyez. A meszelt fehér falak kiemelik a kései barokk térformákat. Az épület ma Református Egyházművészeti és Egyháztörténeti Múzeum, és a dunántúli emlékeknek ad helyet.
A pálos szerzeteseket gróf Csáky László telepítette le Pápán 1638-ban és építtetett egy kápolnát Gyümölcsoltó Boldogasszony tiszteletére. A mai templom a kápolna helyére épült 1737-1742 között a pápai származású Acsády Ádám veszprémi püspök megbízásából. A 38 m hosszú, 13 m széles és 20 m magas ovális alaprajzú, főhajós, négy mellékoltárral rendelkező impozáns épület megáldására 1742. július 24-én került sor. A templom titulusa és védőszentje Nagyboldogasszony lett. A felszentelés után a templom berendezése következett, ami mintegy 15 évig elhúzódott. A szentély stallumai és a hajó padjai mind a pálos rendi szerzetesek keze munkáját dicsérik. A templom bal oldali előcsarnokában, a hívek által „Szerecsen Krisztus”-nak titulált feszület, és a főoltár fölött elhelyezett Fekete Madonna kép nem a barokk kor szülötte, hanem sokkal korábbi. A templom kriptájában számos holttest maradt meg épségben mind a mai napig, mumifikálás nélkül. Itt nyugszik Acsády Ádám püspök is.
Pápán a XVII. századtól kezdve tudunk kékfestő iparosokról. A mai Kékfestő Múzeum helyén Carl Friedrich Kluge alapította meg műhelyét 1786-ban. Az 1860-as években a család bővítette a műhelyt, többek között új szárítót építettek. A kékfestés rendkívül vízigényes mesterség. A szükséges ipari vizet a Tapolca patak biztosította, amely a műhely telekhatárán folyt. A vizet közlekedőedények módjára működő kútból merítették ki, illetve a Tapolca partjára épített mosópadon használták fel. 1890 táján kézi hajtású mintázót, majd mintázógépet állítottak üzembe. Az első világháború alatti anyaghiány, majd a falusi emberek népviseletének elhagyása csökkentette a műhely termékei iránti keresletet. A második világháború után fokozatosan felélték a készleteket, majd 1957-ben a kézi termelés után a gépi termelés is leállt. Egy miniszteri rendelet védett ipari műemlékké nyilvánította a berendezést, az épületeket és a még meglévő készleteket. A Kékfestő Múzeum 1962-ben nyílt meg. A berendezések, az alap-, nyers- és félkész anyagok, vegyszerek, mintafák és gépek olyan állapotban vannak, hogy bármelyik "pillanatban" indítani lehetne a termelést. A múzeumot évente több tízezer külföldi és hazai látogató keresi fel.
A Március 15. tér közepén, az 1931-ben lebontott Jókai Színház helyén épült fel 1931-1934 között Dudás Kálmán építész tervei alapján a neobarokk stílusú református templom. Az épület főhomlokzatán az oszlopos, erkélyes főbejárat felett íves oromzat köti össze a négyzet alaprajzú kétrészes, sisakkal fedett tornyokat. Az épületben 1250 ülőhely van. A templomot 1941-ben szentelték fel.
1531-ben alapították a Pápai Református Kollégiumot. 1585-re a kollégium már kéttagozatos főiskolaként működött, amelyben gimnáziumi és teológiai oktatás folyt. 1752-ben a pápai egyház elveszítette szabad vallásgyakorlatát, és a főiskola a közelben lévő Adásztevelen csak algimnáziumként működhetett tovább. 1895-ben költözött a Főiskola a gimnázium mai épületébe.
1945-ben a kollégiumnak már hat tagozata volt: teológia, gimnázium, kereskedelmi, polgári, líceum és tanítóképző. Az iskolák államosítása következtében 1951-ben megszűntették a Teológiai Akadémiát, majd 1952-ben a gimnázium is állami tulajdonba került. Az intézmény 1991. szeptember 1-jén kezdte meg újra működését.
Az 1895-ben épített Kollégium Jókai utcai épületszárnyában található ma a Dunántúli Református Egyházkerület Tudományos Gyűjteményei és Könyvtára. A mintegy 150 ezer könyv, kiadvány, térkép, kézirat között kiemelkedő gyűjtemény a Papensia (a pápai vonatkozású művek gyűjteménye), és a Régi Magyar Könyvtár (köztük ősnyomtatványok és két kódex). A könyvtár metszet- és éremgyűjteménye, valamint egyiptomi múmiája szintén különleges látnivaló.
Sétánk utolsó állomása "A gránátalmához" címzett múzeumpatika. Az 1757-ben alapított gyógyszertár berendezései, intarziás bútorai, falra festett képei, gyógyító mizeri barátot ábrázoló szobra igazán figyelemre méltóak.