Velencei Madárrezervátum Természetvédelmi Terület (DINP)
A Velencei-tó délnyugati része összefüggő, nagy nádasainak gazdag, szinte páratlan fészkelőmadár- faunája már Herman Ottó idejében is híres volt. A Madártani Intézet javaslatára a terület 1958 óta védett rezervátum.
A gémfélék közül a nagykócsag, az íbiszfélék közül a kanalas gém rendszeresen fészkel az öreg nádasokban, telepeik Európa szerte ismertek. A tó nagy tisztásainak jellegzetes lakója a búbosvöcsök, a sekély vizeken a kis vöcsök. Rendszeresen költ a nyári lúd, októbertől a vetési ludak népes csapatai éjszakáznak a tavon.
Ragadozó madarakban szegényebb a tóvidék. A nádasokban a barna rétihéja költ, ősztől tavaszig gyakori a kékes rétihéja. A nádasban, különösen a parti sávban és a nádszegélyekben gyakoriak a nádi énekesek.
A védett területeken ma is fellelhetők az eredeti lápi vegetáció maradványai: az úszólápok. A lápi növényzet különlegességét bizonyítja az Európa- szerte ritka hagymaburok nevű lápi orchidea- faj jelenléte. A magyar flóra egy másik nagyon ritka faja a tengermelléki káka ugyancsak előfordul itt.
Az úszólápok a befolyó Császár- patak terhelésének eliminálásában fontos szerepet játszanak, ezért minőségük megóvása, javítása a természetvédelem fontos feladata.